Az elmúlt héten tényleg sok minden történt itt Pekingben, a Kundawell Intézetben, csak hát úgy tűnik, a korábbi bejegyzésben említett pikusicsi gyakorlatnak a komoly fogalmazás gátló (még egyszer: fogalmazás gátló) hatása is érvényre jutott :-)
Időnként szoktuk használni azt a magyar mondást, hogy a Napba lehet nézni, de rá nem. (Vagy valami hasonló.) Ugyanakkor azért senki nem gondolja komolyan, hogy a Napba nézzen (legalábbis remélem).
Figyelem! Ami most következik, azt még véletlenül se próbáld ki!
Apró betű: a figyelmeztetés ellenére történő kipróbálás miatti következményekért sem a bejegyzés írója, sem a szolgáltató nem vállal semmilyen felelősséget.
Végre térjünk a lényegre!
Gao mester egy olyan gyakorlatot végeztetett velünk, amire korábban a címben szereplő jelzőt használtam volna. Most kapaszkodj meg, és kérlek, olvasd el még egyszer alaposan a fenti, vastag betűs figyelmeztetést.
Ha még mindig olvasod ezt a bejegyzést, akkor következzék a horror: kedden, csodálatos, felhőtlen időben a Kundawell intézet tetőteraszán pontosan délben a Napba kellett néznünk több percen keresztül mindenféle védő felszerelés nélkül. Poénos lenne, ha azt olvasnád: „és most ezt a bejegyzést egy nagyon jó barátom írja diktálás után, és ez a szemborogatás sem olyan elviselhetetlen már” :-))
De a helyzet nem ez. Teljesen jól vagyok, a látásom javult. A teljességhez persze hozzátartozik még néhány „apróság”. A gyakorlat előtti napon elméletben komoly felkészítést kaptunk, majd aznap reggel, napfelkelte után nem sokkal végeztük az első gyakorlatot, melynek során Gao mester mindegyikünkön megnyitotta a szükséges pontokat (általában mindenkin másokat). A teljes gyakorlathoz hozzátartozik előtte a bevezető, majd utána a levezető rész. A déli gyakorlat során is személyesen jelen volt a Mester. De akkor is! Szabad szemmel a Napba nézni délben. Elképesztő!
Amiért megosztottam ezt az élményemet itt a blogon, azt alapvetően a következő miatt tettem. A döbbenet erejével hatott rám a saját élmény szintű szembesülés, hogy milyen keveset tudunk az emberi test lehetőségeiről, az ember és a kozmosz kapcsolatáról. Ráadásul, amit tudunk, időnként azt is helytelenül tudjuk...
Lehet, hogy mégis csak érdemes tanulmányozni az ősi, hiteles tanításokat?