De ennek is vége!
Nem elrettentésül vagy sajnáltatás céljából írok erről, hanem azért, hogy lásd, tényleg több minden véget ért az elmúlt héten.
Egy teljes hétig nem ettem semmit. És tudod mi a vicces? Hogy nem szenvedtem! Valójában tehát nem éheztem, csak nem ettem semmit. Hihetetlen? Ha még nem csikungozol, akkor valószínűleg annak tűnik.
Ja, és ez nem éhségsztrájk volt, hanem a „pikusicsi” nevű állapotot gyakoroltam, amely vagy természetes módon következik be az Út egy bizonyos szintjén, vagy némi (mester általi) támogatással segíteni lehet a beindítását.
Amúgy a Csung Jüan Csikung harmadik szintjén tanítom azt a gyakorlatot, amely ennek az állapotnak a fiziológiai alapját teremti meg. Minden esetre most Gao mestertől tanultunk egy további olyan speciális taoista légző gyakorlatot, amelynek segítségével még könnyebben, még természetesebben végezhető ez a nagyon is különleges hatásokat eredményező pikusicsi gyakorlat akár nagyon hosszú időn keresztül mindenféle károsodás nélkül.
Be kell vallanom, hogy ez az egy hetes időtartam jelenleg az egyéni csúcsom. Kicsit félve írtam le ezt a mondatot. Ugyanis a csikung semmilyen értelemben nem verseny. Ennek a különleges folyamatnak is a maga természetességében kell megtörténnie. Nem szabad erőltetni, de azért a felszínes, ám időnként elég erőteljes csábításoknak sem kell teret adni.
Szóval egy teljes hétig semmi. Az utolsó este azért volt egy kis szenvedés, mert a testem (leginkább a gyomrom) jelezte, hogy itt a vége. Viszont éjszakára nem akartam már semmit sem enni, úgyhogy akkor egy kicsit össze kellett szednem az elhatározásomat. Sikerült!
Ennek a gyakorlatnak több jutalma is van. A fő hatása persze az intenzív fizikai és mentális tisztulás, amelyeket sikerült most is megtapasztalnom. Egy másik érdekes kísérő jelenség az, hogy a reggelinél a korábban határozottan és egyértelműen íztelennek minősített kása fantasztikusan jól esett, kifejezetten ízlett :-))