Persze most nem az elektromos áramra gondolok. Hanem átvitt értelemben.

Bizony, az előző bejegyzésemben említett mentális, emocionális tisztulási folyamatban értek olyan impulzusok, amelyek nem hogy azt a bizonyos virtuális biztosítékot verték ki, hanem az egész kapcsolótáblát leégették.

Tragédia? Az! Teljes csőd. Több napon keresztül.

És megtörtént a csoda. Szívesen tenném fel kérdésként, hogy szerinted mi az, de többen jeleztétek, hogy nem igazán kedvelitek ezt a módot. Úgyhogy most egy könnyed lendülettel túllépek ezen a késztetésemen.

Szóval! Li professzor buddhizmusról szóló előadásaiból és az utóbbi pár nap élményeiből leszűrődött valami olyan mély esszencia, amit eddig nem tapasztaltam, vagy legalább is nem értettem, és ami alapján határozottan érzem, hogy sem a biztosítékra, sem a kapcsolótáblára nincs szükség.

Ennyi.

Pont.

Egyelőre.