Ha nagyon precíz akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy ezt a bejegyzést még a kínai óévben írom, bár a nagy buli az elmúlt éjjel volt.

A helyzet az, hogy az Újhold pillanata otthoni idő szerint ma, január 26-án 8 óra 56 perckor volt, tehát a kínai újév ekkor kezdődött.

Annak rendje-módja szerint megünnepeltük a Kundawell intézetben. Nagymesterünket egy közös, jelképes ajándékkal köszöntöttük.

A hagyományos kínai étel ilyenkor a töltött tészta, ami leginkább a mi barátfülénknek felel meg, csak sós változatban. Különböző zöldséges, húsos tartalom kerül a háromszögletűre hajtott tésztába, majd forró olajban kisütik, vagy egyszerűen sós vízben kifőzik. Nagyon finom!

Figyu! Itt lőnek!

Mondanám, hogy hozzánk hasonlóan az újév alkalmából engedélyezett a petárdák, kis tűzijátékok használata, de ezzel nagyon lekicsinyelném azt, ami itt Pekingben az elmúlt napon és éjszaka történt.

Tegnap már nap közben lehetett hallani a városban minden felől petárdák, tűzijátékok robbanását. Gondoltam magamban, „gyerekek, mi marad estére?”. Hát maradt! Azt kell mondanom, hogy éjfélig folyamatosan erősödött a robbanások gyakorisága és intenzitása is. A csúcs persze éjfél környékén volt. Valójában már éjfél előtt elkezdve csaknem két órán keresztül gyakorlatilag folyamatos volt a hangzavar.

Néhányan besétáltunk a Tiananmen térre. Érthető okok miatt itt és az állami épületek környékén nem lehetett petárdázni, de amerre csak a szem ellátott, mindenhonnan színesebbnél színesebb tűzvirágok rajzolódtak a csillagos égre. Folyamatosan csaknem két órán keresztül.

Éjjel kettő után kezdett az intenzitás érzékelhetően csökkenni. Már éjjel három óra is elmúlt, mikorra ki lehetett jelenteni, hogy a robbanások szórványossá váltak.